Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület

KARINTHY FRIGYES: MARTlNOVICS

Elõször Sigrayt vezették köztük el -
Szolárcsik felbukott a lépcsõhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot;
Hajnóczy sírva ment, Õz Pál viaskodott.

Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amidõn a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.

Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.
( A Nyugatban megjelent erősen röviditett változat)